'Nem szabad hagynunk, hogy a jó modorú emberek túlságosan elkápráztassanak. Ők azok, akik barátságosan integetnek, még ha közben meg is lopnak. Ők azok, akik szívélyesen üdvözölnek, még ha éppen a titkainkat próbálják is kilesni. Ők azok, akik kávéval kínálnak, miközben épp feljelentenek a rendőrségen. És ne húzzuk fel az orrunkat, ha valaki nyíltan goromba velünk, mert meglehet, hogy éppen a legnemesebb szándékkal teszi.'
'A tett maga meglehetősen egyszerű. Lefejtjük a legkülső réteget, és felfedjük, ami alatta van. Na persze az eredmény olyankor igencsak meglepő tud lenni. Ha leszakítjuk a boldog otthon burkát, meglehet, hogy gyászt és fájdalmat találunk. Ha lerántjuk a vagyon leplét, meglehet, hogy öngyűlöletet találunk. Ha elhúzzuk a tehetetlenség fátylát, meglehet, hogy kegyetlenséget találunk. A meztelen igazság felfedése bizony veszélyes időtöltés tud lenni, ám néhány szerencsésnek lehet akár remek mulatság is.'
'Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk, becsaphatnak, és idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.'
'A világ tele van jó apákkal. Hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik olyan rettenetesen hiányoznak, hogy távollétükben minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek, már jóval azelőtt, hogy megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a hazavezető utat. Igen. A világ tele van jó apákkal. És a legjobbak azok, akik mellett életük párja jó anyának érezheti magát.'
'A kertvárosban nem nehéz bűnt találni. Csak a zárt ajtók mögé kell benézni és megláthatjuk, amint a szomszédasszonyaink megcsalják a férjüket, neheztelnek a gyermekeikre, áskálódnak a barátaik ellen. De bármennyire is szeretjük kitárgyalni embertársaink bűnös cselekedeteit, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nagy különbség van vétek és gonoszság közt. Milyen szomorú, hogy mindig akad valaki, aki készségesen jön és emlékeztet rá.'
'Igen, ha hibát követünk el, bocsánatot kell kérnünk, aztán pedig tovább lépni. Meg kell próbálni elfogadni az életünkben a változásokat, azt kell választanunk, hogy megbízunk egy régi ellenségben, vagy meg kell tanulnunk, hogy ne mi vívjuk meg a gyerekeink harcait. De néha az a fájdalom, amit mi okoztunk, olyan nagy, hogy nem lehetséges továbblépni.'
