'Minden elválás és búcsú: kis halál. És minden találkozás: újjászületés.'
Sem születni, sem meghalni nem szeretünk. Mindkettő nagyon nehéz. Az egyik azért, mert nem tudjuk, hová kerülünk és mi lesz velünk - minden új és ismeretlen még. A másik pedig, mert nem tudjuk elengedni a régit. Ragaszkodunk mindenhez, még akkor is, ha rossz, mert nem tudjuk, lesz-e másik. Még mindig jobb a megunt keserves régi, mint a semmi.
Világhírű zenebohócunk híres mondása: 'Van másik!' Láttad őt? Gonosz bohócok elvették tőle és összetörték a hangszerét. Ott maradt szegény kifosztva, szomorúan, zene nélkül, de a kabátja alól mindig előkapott egy új hangszert: kis fuvolát, kis trombitát, kis harmonikát, kis hegedűt, és játszott tovább. Csodálatosan!
A zenét nem tudták megölni. Azt kiáltotta, boldogan és büszkén: 'Van máááásik!'
Mindig van másik. Tél után tavasz, éjszaka után reggel, betegség után gyógyulás, és halál után új élet jön.
Húsvét van! Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora.
Az egész természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK! Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden újjászületik. Te is - csak vedd észre, kérlek!
Hogy nemcsak halál van, hanem születés is. A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis jelent: 'újra lábra állni'.
Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni. Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman.
Müller Péter
