Régi szép emlékek kötnek minden kislányt ehhez a játékhoz. A nyolcvanas években szinte minden nap játszottuk a gumizást. Emlékszem néha még egyedül is gyakoroltuk az ugrásokat. Igaz ehhez nagy kreativitás kellet, hiszen társak hiányában a gumit asztal vagy széklábakhoz, az utcán meg a szemeteskukák közé feszítettük ki.
Ma már a gyerekek a kültéri játékokat szinte el is felejtették, pedig ez a játék barátságokat hoz össze, nemzetközi, hiszen rengeteg országban ismerik, ezen kívül még a fizikumot is erősíti.
Ezek az orosz fiatalok megpróbálták kideríteni, hogy vajon hányan ismerik a gumizást hazájukban, így egy forgalmas helyen álltak meg és felkérték az ismeretlen járókelőket egy kis játékra. Voltak igazán profik és néhány apró kezdő is, de láthatóan mindenki nagyon élvezte a helyzetet.
